Szakmai gyakorlat Székelyhídon

2014 július 3-10 között intézetünk szociológus, antropológus és humánerőforrás-menedzsment szakos, valamint a Településfejlesztésben alkalmazott szociológia mesterképéző hallgatói közel egy héten át gyakorolhatták a módszertan csínját-bínját a Székelyhídon rendezett kutatótáborban. A kérdőívezés és interjúzás mellett lehetőség nyílt a település különböző intézményeinek (közigazgatási, vallási, vállalkozói, civil) működésébe bepillantani, valamint a székelyhídiak mindennapi életével közelebbről megismerkedni. Az ismerkedést mindenekelőtt magunk közt kezdtük, első körben azzal, hogy ki honnan érkezett, mit tanul vagy éppen mivel foglalkozik. Idén a Budapesti Corvinus Egyetem öt diákja is részt vett a táborban, Juhász Pál tanár úr kíséretében. Második körben már hobbyk és egyéb személyes információk is előkerültek, s az éjfélek rendszerint hasonló beszélgetésekkel zárultak.

              Az ismerkedő, tárgyaló és étkező asztal, ahonnan minden indult 

Szálláshelyül a termálfürdő faházikóit használtuk, ugyanakkor a strand területe egyaránt alkalmas volt a szabadidős fürdőzésre és a szakmai munka előkészítésére, megbeszélésekre.

Mielőtt munkához láttunk volna, Béres Csaba polgármester körbevezetett a városban és részletesen ismertette a polgármesteri hivatal felépítését, annak működését, továbbá a szomszédos Csokalyra és Nagykágyára is ellátogattunk, ahol a református és görög katolikus templomok megtekintése után a lankás szőlőterületekkel körbevett és az arborétum szomszédságában fekvő egykori Pongrácz család kriptáját is lehetőségünk volt megtekinteni.

Településfejlesztők édene? - az urbanisztikai osztály

Első "nagy-előadás" Székelyhíd gazdasági, társadalmi és kulturális sajátosságairól, valamint az új fejlesztési stratégiáról 

Bepillantás az Ér TV kulisszái mögé

Majd jöhetett a méltán kiérdemelt déli pihenő

Nagykágyai lankás... 

A nap hátralévő részében megbeszéltük a kérdőívezés részleteit, ezt követően pedig a focirajongók a világbajnokságnak örvendezhettek.

Az előkészületekhez hozzátartozik a gondos kérdőívhajtogatás is 

A következő két napban a diákságnak főként a kérdezőbiztosi munka édeskeserűségeivel szemben kellett helytállnia. Miután Veres Valér és Csata Zsombor ismertette a mintavételi eljárást, ki-ki megkapta a kérdőíveit és indulhatott a munka, este pedig megbeszéltük az első tereptapasztalatokat.

A feedback sosem maradt el 1. 

Kifejező arcok - A feedback sosem maradt el 2. 

Vasárnapra kialakítottuk a tematikus kutatócsoportokat és a kérdőívezéssel párhuzamosan elkezdődött a sokak által várt kvalitatív módszerek alkalmazása, mint a megfigyelés és interjúzás. A valláskutató csoport már vasárnap több új vallási közösség szertartásán is részt vett, délután úrvacsoraosztással egybekötött gyülekezeti alkalmon voltunk a legnagyobb székelyhídi romaközösség, a Dankó Pista környékén lakó baptisták imaházában.

Lány ujjnélküliben 

Az előttünk álló hét hátralévő részében a kérdőívek feldolgozása mellett a kiscsoportok a terepszemlén túl interjúkat készítettek. A vallásszociológiai csoport mellett a következő kutatócsoportok voltak még, amelyekhez csatlakozni lehetett: 
o   Szegénység és etnicitás. Szegregált roma közösség mindennapi problémái.
o    Turizmus: valóság és potenciál a határmenti övezetben.
o   A vállalkozók közötti együttműködés regionális és etnikai sajátosságai.

Az egyéni és csoportos munkát egészítette ki Nagy Gábor, a vállalkozás-inkubátort működtető ROVE elnökének előadása, aki a vállalkozói szféra és vállalkozási potenciál helyi sajátosságairól, a helyi vállalkozók problémáiról, lehetőségeikről és a vállalkozókkal szembeni kihívásokról is beszélt az inkubátorházban. A görög katolikus plébános a csokalyi görög katolikusok történetéről számolt be, Juhász Pál pedig a mezőgazdaságban bekövetkezett átalakulásokról tartott előadást.

Az egy hetes szakmai gyakorlat alatt a részben felújított Stubenberg-kastélyba is ellátogattunk, ahol jelenleg egy gyermekotthon működik Böjte Csaba ferences szerzetes és Kovács Ágnes valamint családja irányításával. A kastélyban korábban iskola működött, de a tatarozásra egyáltalán nem fordítottak gondot, így történhetett meg, hogy az épület állaga drasztikusan leromlott.

Finish-ben: a kérdőíves kutatás eredményeinek feldolgozása

A gyakorlat az egyes kutatási témák eredményeinek bemutatásával és a tapasztalatok megbeszélésével mosolygósan zárult. 

Köszönjük mindenkinek az aktív részvételt!

Szerző: Vita Emese

A képzésről

A „Településfejlesztésben alkalmazott szociológia” kétéves mesteri program, társadalomtudományi, földrajzos, közigazgatási és közgazdasági alapképzettségű diákok számára. A program településfejlesztési elemzések végzésére és fejlesztési tervek kidolgozására készíti fel a hallgatókat, de a területfejlesztéssel és vidékfejlesztéssel kapcsolatos ismeretekben is segít elmélyedni. A képesítést önkormányzatok, közigazgatási intézetek, fejlesztési és urbanisztikai hivatalok, valamint pályázatíró cégek alkalmazottai hasznosíthatják.

A képzés a Babes-Bolyai Tudományegyetem Szociológia Karán történik, szoros együttműködésben a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Karával, amely egy hasonló profilú mesteri képzéssel rendelkezik. E két mesteri program diákjai mindkét egyetemről diplomát lehet szerezhetnek, ehhez a közös tantárgyakból (azaz a tantárgyak többségébő) csupán az egyik egytememen levizsgázva.

Tantárgyak:

A városfejlesztés szociológiája. Kortárs városfejlesztési modellek (Letenyei László)
A vidékfejlesztés szociológiája (Kiss Dénes, Megyesi Boldizsár)
Vállalkozások szociológiája (Csata Zsombor, Kuczi Tibor)
Szociális gazdaság, szociális vállalkozások (Csata Zsombor, Szabó Árpád Töhötöm)
A vidékfejlesztés közgazdaságtana és vidékfejlesztés-politikák (Kerekes Kinga)
A regionális és területi fejlesztés földrajza (Benedek József)
Regionális fejlesztés, területi tervezés (Csák László)
Regionális és területi elemzésben alkalmazott módszerek (Veres Valér)
Nemzetközi migráció (Horváth István)
Haladó szociológiai elméletek I.-II. (Péter László)
Haladó kutatási módszerek. Statisztikai módszerek és modellek.
A szakdolgozat kidolgozását segítő módszertani szeminárium

Szakmai gyakorlat

További részletek a képzés honlapján találhatók:

http://telepulesfejlesztes.blogspot.ro/

A kolozsvári Farkas utca urbanisztikai átalakítása

A Farkas utca egyik látványterve

A Településfejlesztésben alkalmazott szociológia mesterképzés, a Román Építész Kamara Erdélyi Fiókszervezetével közösen nyári egyetemet szervezett 2013 július 1-14 között, melynek célja egy javaslatcsomag kidolgozása volt a Farkas / Kogalniceanu utca urbanisztikai átalakítására.

Kolozsvár önkormányzata napirendre tűzte a Farkas utca gyalogos-övezetté alakítását , de alaposabban kidolgozott urbanisztikai tervek még nem készültek. Ugyanakkor az átalakítás útjában álló akadályok, nehézségek máris megfogalmazódtak. Néhány magyarul megjelent újságcikk az ügy kapcsán: a gyalogos-övezetté alakításról,  az átalakítás közvitájáról, a földalatti parkoló létesítésének problémáiról, stb. A nyári egyetem keretében végzett kutatás célja a megoldáskeresés e felmerült problémákra. 


A nyári egyetem keretében építészek, szociológusok, művészettörténészek, turizmus és kommunikáció szakos diákok közösen kerestek megoldást az átalakításra. A program közös felkészítő előadásokkal kezdődött, majd az egyes szakterületekhez tartozó diákok külön munkacsoportokként az átalakítás urbanisztikai, szociológiai stb. vetületeit elemezték, eredményeikről pedig sorra egy-egy előadást tartottak a nyári egyetem összes résztvevője számára. A nyári egyetemen tehát építész, szociológus, turizmus és kommunikáció szakos diákok vettek részt, a műhelymunka helyszíne a kolozsvári Ferences kolostor volt. A program főszervezője Guttman Szabolcs, az Románia Építész Kamara Erdélyi Fiókjának elnöke.

A szociológus csoport feladata a Farkas utca lakóinak és használóinak - magánszemélyeknek és intézményeknek - a feltérképezése volt, vagyis az átalakítás társadalmi feltételeinek a vizsgálata. A csoport szakmai vezetője dr. Pásztor Gyöngyi, városszociológus, szervező-koordinátora Gábora Attila, a Településfejlesztésben alkalmazott szociológia MA képzés hallgatója volt.

Néhány kép a programból:

Vevőnek lenni a változásra

A 2013 június 10.-én Kolozsváron szervezett Változásban: régiók és a településfejlődés dinamikája című rendezvény – a BBTE Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet Településfeljlesztésben alkalmazott szociológia mesterije és Magyar Földrajzi Intézet szervezésében – meghívottjai régiósításról, gazdaságról, bevásárlóturizmusról tartottak előadásokat. 

A bőség zavarában és a nyomtatott sajtó korlátai miatt két előadásról és egy kerekasztal-beszélgetésről számolunk be. Az első ismertetés az erdélyi régiók eltérő vállalkozói kedvét tárja fel, a 
második elsősorban határ menti olvasóinkról szól, a bevásárlóturizmushoz kötődő ismereteinket gyarapítva, míg a kerekasztal-beszélgetés a régiók körüli romániai herce-hurcákat vázolja fel.Határ menti vidékeken általános jelenség a szomszédos ország kínálatát jobbnak, olcsóbbnak gondolni, romániai településekre legalábbis jellemző, hogy megszokottá vált a magyarországi üzletek látogatása. Nagy Egon szociológus előadásában egy lokális felmérés eredményeit ismertetette, amely Gyulán és Bretettyóújfalun készült, romániai bevásárlóturisták megkérdezésével.

A jelenség leggyakoribb formája az üzleti célú átruccanás, ezt követi a szabadidős, majd a szolgáltatással-vásárlással egybekötött turizmus, mindez elsősorban a román fél részéről – a magyarországi lakosság ritkán lépi át a határt hasonló célokból.

A felmérések során tapasztalható volt, hogy a bevásárlóturizmus egyfajta családi eseménnyé vagy rituálévá vált, párok megkérdezésekor elsősorban a férfiak érezték kompetensnek magukat, hogy választ adjanak. De nem mindenre: a kérdőív összeállítói idővel elhagyták a nemzeti hovatartozást firtató kérdést, mert érezték, kellemetlenül érinti az embereket.

Elsősorban az aktív, stabil középosztály érintett, akik a magyarországi kínálatról többnyire saját tapasztalat útján formálnak véleményt: jobb árakra és jobb minőségre hivatkoznak, amikor a szomszédos országba látogatnak, kérdés azonban, hogy ez nem előítélet-e a részükről. A szociológus szerint neosztálinista időkből visszamaradt elképzelések ezek, de tény, hogy az igazságtartalmuktól függetlenül dominánsak a bevásárlóturisták körében, akik számára fontos a jobb infrastruktúra, a kulturáltabb kiszolgálás is. Megfigyelhető emellett, hogy a legtöbben 15-20 ezer forint között értékben vásárolnak, elsősorban élelmiszert, és kevesebb elektronikai berendezést, mint az ezredfordulón, de gyakran előfordul, hogy a külföldön vásárolt termékeket a román piacon igyekeznek értékesíteni. Ha nem áruért, hanem szolgáltatásért mennek, akkor elsősorban az egészségügyi, szabadidős-wellness infrastruktúrát keresik fel. Magas elégedettségi fokkal távoznak, ezt bizonyítja az is, hogy a megkérdezettek 92,3 százaléka nyilatkozta, nem fog változtatni a kialakult szokásain.

Kiből lesz a cserebogár? Vállalkozások tekintetében Romániában meredek növekedés figyelhető meg a rendszerváltást követően, ezt a tendenciát a válság jelentősen csökkentette. Az ország különböző területein nem egységes a vállalkozói potenciál és kedv, Csata Zsombor gazdaságszociológus elemzései szerint. Tudni kell azt is, hogy a cégsűrűség szempontjából sereghajtók vagyunk az EU-ban, ezer főre Romániában huszonnégy vállalkozás jut.

Az országban 450 ezer vállalkozást, 1,8 millió önfoglalkoztatót találunk, akik nagy része gazda: hét évvel ezelőtti adatok szerint több mint kétharmaduk. Ha az erdélyi helyzetet vizsgáljuk, akkor kiderül, a vállalkozások aránya némileg magasabb az országos átlaghoz képest – huszonhét jut ezer főre –, a méretek tekintetében azonban nem látni különbséget. Kolozs megye példája igazolja egyébként, hogy a nagyvárosok vonzóak: itt negyven vállalkozás per főről beszélhetünk.

A vállalkozások sűrűségét vizsgálva fontos tudni, a kisebb települések a megyeközpontokhoz közel kell legyenek, a jobban teljesítő településeken a lakosság képzettsége, a népességgyarapodási mutató egyaránt magasabb az átlagnál. Az is számít, hogy a lakosság hogyan viszonyul a vállalkozókhoz: Romániában ez a mutató sem túl jó, számunkra pedig nem különösebben biztató, hogy az országos átlag alatti eredményét elérő a magyarság, igaz, utóbbiak körében a Székelyföld valamivel jobban teljesített.

Számíthattunk volna arra viszont, hogy akik vállalkoznak, hajlamosabbak a kockáztatásra, esetleg célorientáltabbak, hiszen szükségük van hasonló tulajdonságokra. Kiderült ellenben, hogy a vállalkozást indítók, és nem indítók között nincs számottevő különbség, elsősorban azok nyitják meg a kapuikat, akik korábban is vállalkozók voltak, vagy olyan típusú erőforrásokkal rendelkeztek, amelyeket később hasznosítani tudtak.

A régiók és Románia Az előadásokat követően tartalmas kerekasztal-beszélgetés zajlott Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere, Szávics Petra és Török Gergely, a Régió Fejlesztési Ügynökség munkatársi részvételével, valamint Benedek József egyetemi tanár vezénylésével.

A fejlesztési ügynökségek kapcsán hangzott el, a megyei tanácsok által jóváhagyva jöttek létre, a régiók alapját képezendő. Később változott a gyerek fekvése, a megyei tanács jóváhagyására már nem volt szükség, és az sem volt megszabva, hogy az ügynökségek igazgatói kinek az alárendeltjei, hogyan válthatók le adott esetben.

Megalapított, majd ködbe vesző intézményekről beszélt Horváth Anna, példaként említve az Országos Fejlesztési Tanácsot, amely 2008-ban aktivált utoljára, nem lévén feladata a továbbiakban, vagy az Országos Fejlesztési Ügynökséget, amely 2004-ben „esett áldozatául” a minden évben soron következő minisztériumi átalakításoknak.

Török Gergely elmondta, a Régiófejlesztési Ügynökség továbbra is közreműködő szervezetként van kijelölve, de nem tudni, hogy a regionális operatív programon túl a szervezetek és stratégiák széles tárházából mit bíznak rá. Románia inkább kommunikációban erős, hiszen a regionális fejlesztési miniszter és az EU-s alapokért felelős minisztérium vezetőjének nyilatkozataiból, szóbeszédekből, mende-mondákból lehet csak kihámozni, hogy mi lesz a jövőben. Megeshet például, hogy az Ügynökség hatóságként működik majd, abban az esetben, ha régiónként külön-külön fejlesztési programokat alakítanak ki.

Nem csak kommunikációban, fejlesztések tervezésében is jók vagyunk: az operatív programok szembetűnő hátulütője az volt, hogy minden régió esetén ugyanarra a kaptafára húzva készítik elő a projekteket, például Olténiában ugyanúgy hangsúlyt akartak fektetni a turisztikai beruházásokra, mint festőibb vidékeken, figyelembe se véve, hogy az adott területen szükség van-e ilyen jellegű fejlesztésekre. Horváth Anna hangsúlyozta, amennyiben ezeket a kérdéseket nem lentről felfelé oldjuk meg, továbbra sem számíthatunk eredményes munkára. Szávics Petra megerősítette ezt: ideális esetben a fejlesztési stratégiákat települések, majd megyék szintjén kellene kidolgozni, megelőzve az országos terv összeállítását. A valóságban azonban, amikor megkezdődik a regionális fejlesztési terv kidolgozása, a megyék képviselői még semmiféle stratégiával nem tudnak majd előhozakodni, netán megkötendő szerződésekre, zajló közbeszerzési eljárásokra hivatkozva. Jellemző az is, hogy mára a legtöbb megye már rendelkezik a 2014-2020-ra vonatkozó fejlesztési stratégiákkal, de a regionális fejlesztési terveket csak év végére készítik el. A cél az volna, hogy a különböző projektötleteket integrálni lehessen – ne a frissen aszfaltozott utat feltörve lássanak neki egy csatornázási projekthez –, de mivel az operatív programokat csak tavaly ősszel kezdték el kidolgozni, félő, hogy ezek nem lesznek jól körvonalazott és előkészített dokumentumok.

Terepgyakorlat a Caritas Vidékfejlesztésnél

A kutatásmódszertan szeminárium keretében mesterképzésünk hallgatóival 2012 december 4-7 között a gyergyószentmiklósi Caritas Vidékfejlesztést látogattuk meg. A cél az volt, hogy a mesteri program elsőéves hallgatói számára gyakorlati tapasztalatokat biztosítsunk, ezért egy vidékfejlesztésben tevékenykedő nonprofit szervezetet látogattunk meg.

A négynapos terepgyakorlat során a hallgatók betekintést nyerhettek a Gyulafehérvári Caritas Vidékfejlesztés programjaiba. A szervezet telephelyén megismerkedtünk az egyesület munkatársaival, bemutatták nekünk az egyesület jövőképét, küdetését, tevékenységét. Megnéztük a mintagazdaságot, megismertük a felnőttképzési programot, és a program keretében megvalósított különböző képzéseket, a gazdáknak szóló szaktanácsadási programot, illetve a szervezet helyi termék-programját, az Átalvető programot is. Egynapos út keretében Háromkútra is ellátogattunk, ahol a falugondnok tevékenységét ismerhettük meg, illetve a falu véleményét a falugondnoki programról.

A terepgyakorlaton hét hallgató vett részt, akik a terepgyakorlat során és után olyan gyakorlati jellegű szakmai feladatokat vállaltak, amelyek a Caritas Vidékfejelsztés számára is hasznosítható eredménnyel járt:

• A terepgyakorlat során kérdőíves és interjús felmérés készült Háromkúton a helyi lakosok falugondnoksággal kapcsolatos véleményéről.
• Ezen kívül bekapcsolódtak az Átalvető program fejlesztése érdekében végzett vizsgálatokba, ahol fókuszcsoportos interjúkat dolgoztak fel, és röviden véleményezték az interjúkon elhangzottakat.
• Továbbá interjúk készültek Gyergyó környéki gazdálkodó-vállalkozókkal is.

A felvett nyersanyagokból a vizsgaidőszak alatt születnek jelentések, tanulmányok.

A terepgyakorlat a Gyulafehérvári Caritas Vidékfejlesztés és a Műhely Egyesület közös finanszírozásában valósult meg.

Dániel Botond